A korszak fontos konzervatív napilapjában, a Budapesti Hírlapban jelentette meg ezt az álláshirdetést 1913-ban Kuffler Dezső, Kuffler Ármin fia:
Az első részhez képest itt már sokkal többet megtudhatunk arról, hogy pontosan milyen segédtisztet keresett a gazdaság. Először is, legyen nőtlen. Ezzel nyilván azt kívánták elkerülni, hogy a segédtisztnek kínált teljes ellátást ki kelljen terjeszteni annak feleségére, sőt, gyerekeire is. Másodszor, legyen izraelita. Ebből arra következtethetünk, hogy a Kuffler család talán nem asszimilálódott annyira, mint a korban oly sok zsidó család, és feladatának érezhette, hogy még ha egy ilyen csekély állás erejéig is, zsidó szakembert alkalmazzon.
Harmadszor, legyen tapasztalata a belterjes gazdálkodás, a sertés és göböly (húsáért tartott, rendszerint herélt szarvasmarha) hizlalása, valamint a magtárkezelés területén. Mindezek után nem csak arra derült fény, hogy Kufflerék állattenyésztéssel és növénytermeléssel egyaránt foglalkoztak, hanem arra is, hogy milyen módon.
A belterjes (intenzív) művelési mód a tőkés mezőgazdasággal egy időben jelent meg. A gazdálkodó ebben az esetben nagyobb ráfordítás mellett (gépiesítés, növényvédő szerek alkalmazása, speciális takarmányozás) aránylag nagyobb hozamot, vagyis magasabb termésátlagot érhet el.
Kuffler Dezső 60 korona havi fizetést kínált, ami teljes mértékben megfelelt az átlagos segédtiszti bérnek. Igaz, egy tanár havi fizetése ekkoriban 200-300 korona körül mozgott, vagyis a segédtisztek kézhez kapott bére önmagában nem volt magas. Ezt volt hivatott kompenzálni a rendszerint biztosított szolgálati lakás, napi rendes étkezés, esetenként mosás.
