A hetekben megjelent három, Sinatelep és Ercsi helytörténetével foglalkozó kiadvány. (Sinatelep Ercsi településrésze a várostól délre, a 6-os főút mentén. Lakossága nagyjából 300 fő.) Mivel az ercsi zsidóság történetét kutatom, minden ilyen tárgyú írást nagy örömmel fogadok, ezeket viszont csalódottan tettem le. Bár a tartalommal és az elképzeléssel is bőven akadnak gondok, leginkább a kiadványokat körüllengő politikai ízléstelenséggel van bajom. Részletesen megírom, hogy miért.
November első napjaiban egy meglepő eseménybe botlottam a Facebookon. A szervező a Sinatelep nevű oldal (azon keresztül pedig a Sinatelepért Egyesület) volt, az esemény címe pedig: Sinatelep és Ercsi emlékhelyeinek bemutatása. A leírásból kiderült, hogy egy előadásra számíthatunk, az előadó Váczi Márk történész lesz, aki „helytörténeti füzetek” címen több kiadványt is írt, ezeket fogja bemutatni a sinatelepi közösségi házban. Az eseményhez feltöltött képen szerepelt az is, hogy mindez pályázati pénzből valósul meg.
A november 16-i előadás plakátja (Facebook)
Miért volt meglepő ez az egész?
Egyrészt azért, mert a Sinatelepért Egyesület nagyon ritkán szervez nyilvános programokat, oldaluk is alig-alig frissül. Az egyesület közvetlenül kötődik ahhoz a Propszt Zsolthoz, aki korábban a város kormánypárti képviselője volt (de a legutóbbi választáson már nem került be a testületbe), ez a későbbiekben még fontos lesz.
Másodszor azért volt meglepő, mert ercsi helytörténeti témákról sajnálatosan kevés szó esik – de igény lenne rá, ahogy a régi vicc is mondja. A Hermann szomszédon kívül nincs olyan oldal, ami rendszeresen beszámolna Ercsi múltjával kapcsolatos történetekről, Szili Istvánné Timike néni, Paczolay Gyula és Czájlinger Jani bácsi néha-néha jelentkeznek ilyesmikkel, az Ercsi régi képeken Facebook-csoportban is rendre előkerülnek érdekes történetek, de összességében nem sok szó esik ezekről. Ehhez képest épp az a Sinatelepért Egyesület jelentkezett helytörténeti kiadványokkal, amelyik nem mutatott eddig semmiféle érdeklődést a téma iránt. Miért nem lehetett hallani ezekről a füzetekről akkor és azóta sem, miért nem hirdették több helyen a bemutatót? Erre nem derült fény. (Frissítés: közel fél évvel a bemutató után a füzetek végre felkerültek az Egyesület weboldalára, IDE kattintva elérhetők.)
A helyi online TV videója a november 16-i bemutatóról. Itt jutottam hozzá a három kiadványhoz.
Az előadó neve teljesen ismeretlen volt számomra, ez okozta a harmadik meglepetést. Alapos utánajárást igényelt, hogy Váczi Márk eddigi munkásságát megismerhessem. A most 35 éves Váczi a Pécsi Tudományegyetemen történelmet és néprajzot tanult, majd műemléki topográfiával foglalkozott az Agóra Vidékfejlesztési Alapítványnál – jegyezzük meg az alapítvány nevét! Székesfehérvár és Szabadbattyán történetével foglalkozik, városi és temetői sétákat szokott tartani; egyszóval helytörténeti ismeretterjesztést végez, többek közt az enyémhez hasonló eszközökkel.
Váczi Márk, a füzetek szerzője (feol.hu)
Ennek ellenére nagyon is meglepett, hogy rá esett a választás. Ha a téma szigorúan tudományos kutatásáról és bemutatásáról lett volna szó, még üdvözöltem is volna, hogy olyasvalaki foglalkozzon ezzel, aki a hozzáértő kívülálló szemével tudja nézni Ercsi múltját. Ilyen esetekben viszont könnyed ismeretterjesztést vár az olvasó. Jobb lett volna tehát, ha olyasvalakit kérnek fel a feltehetően pénzzel járó munkára, aki átfogóbb tudással bír a település történetéről: Timike nénit vagy Jani bácsit javasoltam volna.
Még egyszer: feltehetően pénzzel járó munka volt ez, hiszen mint kiderült, az Egyesület a kormányhoz közel álló egyesületeket ellátó Városi Civil Alap pályázatán nyerte el az erre fordítandó összeget; a Válasz Online kimutatása szerint 2021-ben és 2022-ben összesen 17 millió forintot. Győztes pályázatuk a „Települési identitás fejlesztése Ercsiben” címet viseli - meglepő lenne, ha ehhez hozzájárulna ez a három, titokban tartott füzet.
A füzetekről
Három vékonyka A/5-ös kiadványról van szó, közülük kettő 22, egy 30 oldalas. Borítójuk színe és stílusa egységes és faék egyszerűségű: felső felét egy kép vagy kollázs foglalja el, alsó felén pedig a szerző neve és a 2022-es évszám között az adott füzet címe és alcíme szerepel. Mivel elsősorban mégiscsak az ercsi zsidóság történetével foglalkozom, ilyen szemmel is olvastam a szövegeket: szóba került Wodianer Sámuel, Zerkovitz Oszkárné, Schiffer Miksa, Somogyi Ágost és a Kuffler család, de számomra nem derült ki újdonság róluk.
A füzeteket az Agóra Vidékfejlesztési Alapítvány adta ki (itt dolgozott korábban Váczi Márk is), felelős kiadójuk dr. Kulcsár László. A székesfehérvári alapítvány története és munkássága a nyilvánosan elérhető információk szerint is meglehetősen szövevényes, ebben az írásban nem is vállalkozom arra, hogy ezt kibontsam. Tevékenységükről mindenesetre nem érhetők el átfogó és átlátható beszámolók, első emberükről, Kulcsár Lászlóról sem tudni sokat. Furcsa ez egy olyan alapítvány esetében, melynek célja „hátrányos helyzetű csoportok társadalmi esélyegyenlőségének elősegítése" hiszen az ilyesmiről a szervezetek azt szeretnék, hogy minél többen értesüljenek. Úgy tűnik, hogy a füzeteket kiadó Agóra a Mikulás alakját megalapozó Szent Miklós példáját követi. A 4. században élt kisázsiai püspök ugyanis szerénysége miatt jó cselekedeteit teljes titokban vitte véghez.
Lássuk a füzeteket egyesével!
1. Egy uradalmi puszta száz éve – Ercsi-Sinatelep története alapításától 1949-ig (IDE kattintva olvasható)
Mivel a szerkesztői munka elég visszafogott volt, nem teljesen egyértelmű, hogy a kiadványok milyen sorrendben követik egymást. Érdemes talán a fentivel kezdeni, ha már a bemutatót „Sinatelep és Ercsi emlékhelyeinek bemutatása” címen hirdették meg.
Mindegyik füzet egy-egy magvas Gólics Ildikó-szöveggel, „előszóval” kezdődik. Legalábbis a nyomtatott füzetek: az Egyesület weboldalára feltöltött példányokból ezeket valamiért simán kihagyták. Az előszavak 250-300 szó között mozognak: Ercsi fideszes alpolgármesterének vontatott gondolatai a helytörténeti füzetek terjedelmének egytizedét teszik ki. (Hadd jegyezzem meg gyorsan, hogy amikor az ercsi zsidó temetővel kezdtem el foglalkozni, Gólics Ildikó segítőkészen és érdeklődőn állt a kutatásomhoz.) Első előszava talán a legsemmitmondóbb (fogjunk össze!), egy számomra mókás baki mégis becsúszott. Olvasásra ajánlja A falu jegyzője című regényt, mert azt szerinte Eötvös saját ercsi élményeiből merítette. Ezzel szemben a liberális szerzőt a korabeli megyei politika csúnya, korrupt oldala ihlette meg: valóban rendkívül tanulságos olvasmány egy fideszes politikus számára!
Mit mond a Sinatelepről szóló füzet? Higgyék el nekem, hogy semmi újat. Rövid és vázlatos összefoglalója annak, hogy melyik család mikor birtokolta Sinatelepet és környékét. A kiadvány a háromból a legrövidebb: terjedelme mindössze kétezer szó körüli, Gólics Ildikó előszava a teljes szöveg közel 15%-át teszi ki! Egyetlen dologról maradt számomra emlékezetes: borítóján még véletlenül sem sinatelepi, hanem egy közepesen érdekes ercsi fénykép szerepel az 1930-as évek Duna-partjáról. (A fénykép közismerten a Fortepan weboldaláról származik, illett volna feltüntetni.)
2. Az emlékezet helyei Ercsiben – Épületek, köztéri alkotások (IDE kattintva olvasható)
Alpolgármesterünk ebbéli előszavában a Kápolna úti kőkeresztről és a Nagyboldogasszony templomról ír: szereti ezeket és az olvasókat is erre buzdítja.
A 22 oldalas füzet borítóját egy kimondottan gyenge minőségű fénykép díszíti az Eötvös-kápolnáról, tartalma pedig szorgos, bár teljesen szellemtelen összefoglalója a jelentősebb ercsi emlékműveknek. Olvashatunk a kastélyról, a Nagyboldogasszony templomról, a borítón is felbukkanó kápolnáról, útmenti kőkeresztekről, egyéb emlékművekről (Eötvös-szobor, 56-os emlékmű stb). Kinek szól ez a füzet? Helytörténeti érdeklődésű ercsieknek? Sok újat nem tudnak meg belőle. Érdeklődést még nem tanúsító helyieknek? A képeket nélkülöző, száraz tényekre szorítkozó folyószöveg kis eséllyel sodorja őket magával. Nem ercsieknek? Az nem éppen a pályázat céljául kitűzött helyi identitás erősítését szolgálná. Hadd tegyem mindehhez hozzá: még az érdeklődő helyiek sem mind értesültek a füzetekről, eljuttatni hozzájuk pedig, úgy látszik, a Sinatelepért Egyesület sem iparkodik.
Az ercsi emlékművekről írott füzet tehát semmi újjal nem szolgál, és nehezen tudom elképzelni, hogy pontosan kinek is íródott. Hacsak nem a jövő kutatójának: én például mit nem adnék, ha létezne most egy száz éves leírása az ercsi zsidó imaháznak! Igaz, szerintem a jövő kutatója is csalódottan teszi majd le a kiadványt: Ercsi vallási emlékei közül csak a katolikusokat találta a szerző érdemesnek megörökíteni, azokat is jórészt az Ercsi évszázadai című 2010-es kötetből kimásolva. (Bár pontatlanságok így is simán bent maradtak: a szerző például német átkelésről beszél 1944 decemberében, ezzel szemben viszont köztudomású, hogy Ercsinél a Vörös Hadsereg kelt át a Dunán.)
Legkisebb gondom is nagyobb legyen ennél: az Arcanum weboldalán talált képeket a füzetben úgy jelentették meg, hogy a keresőszó (itt: „Eötvös”) a weboldalon is megjelenő kék kiemelésben szerepel. Szemet bántó igénytelenség.
3. Nézd meg a neten! – Ercsi-Sinatelep története az online forrásokban (IDE kattintva olvasható)
A harmadik füzet a legterjedelmesebb, egyben a leginkább zavarbaejtőbb. Többé-kevésbé érdekes internetes találatok válogatása ez, melyeket a szerző Sinatelep után kutatva talált az Arcanum és Hungaricana oldalán; újságcikkek 1872 és 1942 közöttről, melyekben Sinatelepet is megemlítették. A kiadvány címe: Nézd meg a neten!, ami nem teljesen világos. Hiszen Váczi Márk már megnézte ezeket, össze is gyűjtötte, ennyiben inkább Megnéztem a neten, hogy neked már ne kelljen! lenne a kézenfekvőbb cím.
Egy-egy, alapvetően izgalmas esetről a szerző sokkal többet ír az indokoltnál (ilyen Bóné József tanító ügye), máskor pedig unalmas találatokat taglal (Szabó István tanító beregi kinevezése, megyei közlönyök szó szerinti idézése, egyes álláshirdetések részletezése). Saját kutatásom során megtapasztaltam, hogy milyen nehéz első látásra érdektelen, odavetett mellékinformációkból megkísérelni a nagy egész felrajzolását. Sok munkába kerül, hogy ezeknek rámutassak az izgalmas és sokat mondó oldalára, nem egyszerű dolog. Sajnos Váczi Márk egyik füzetben sem kísérelte meg a száraz tények képszerű, magával ragadó, irodalmias bemutatását. Úgy tűnik, hogy a források hiteles idézésének oltárán feláldoztatott a jó stílus, kár érte.
A sinatelepi árvizekről szóló fejezet sem lenne érdektelen, a rosszul tagolt szöveg viszont rendkívüli módon megnehezíti a befogadást. Az utolsó fejezetet pedig végképp nem tudom hová tenni: a szerző csak azért idéz mindenféle kommentár nélkül egy 1983-as nyelvtudományi cikket, mert abban Beloiannisz mellett Sinatelep neve is szerepel.
Bár ez a kiadvány tartalmaz érdekes eseteket, semmiféle szakmai szempont nem indokolja, hogy külön füzetben jelentessék meg. Sokkal észszerűbb lett volna beépíteni az előző, kifejezetten Sinatelep történetével foglalkozó szövegbe: tágabb kontextusba helyezve jobban érthetővé váltak volna a külön-külön álló esetek.
Összegezve
A pontatlanságokon és száraz stíluson túl alapvetően két problémám van a most megjelent helytörténeti füzetekkel. Egyrészt, szakmai ismeretterjesztő anyagokról van szó, de az eredményes ismeretterjesztést nem szolgálja semmi: sem Váczi Márk stílusa, sem az, hogy a Sinatelepért Egyesület következetesen rejtegeti a pályázati közpénzből megjelent füzeteket az ercsiek elől. Bemutatásuk óta lassan egy hónap is eltelt, sem online, sem városi eseményeken (mondjuk az adventi gyertyagyújtásokon) még csak említést sem hallottam róluk. Hogy a füzetek szerzője hol helyezi el ezeket a kiadványokat szakmai pályafutása eddigi eredményei között, nem tudom. Képzeljék el ezt a képtelenséget: adott egy fiatal, családos, történeti témákkal nagy tudással foglalkozó szabadúszó értelmiségi, aki sem személyes, sem szakmai oldalán nem számol be róla, hogy épp megjelent három kiadvány, melyeknek ő a kizárólagos szerzője. Márpedig így áll a dolog. Miért nem veszi nevére a füzeteket Váczi Márk? És miért nem veszi nevére a füzeteket a Sinatelepért Egyesület?
Második problémám, hogy sejtésem szerint a rövidke és keveset mondó füzetek kiadásának nem szakmai és nem is ismereterjesztési célja volt – ezért titkolja a szerző és az Egyesület is. Meglátásom szerint egy célt szolgált: valahogy elkölteni a pályázati pénzeket és talán beindítani a fideszes alpolgármester másfél évvel később esedékes polgármesteri kampányát. (Igaz, hogy ennek ellentmond a nagy rejtegetés, de nem lepne meg, ha a választások közeledtével előkerülnének ezek a kiadványok.) Kételkednek? A három füzet összesen leírt mondatainak közel egytizedét Gólics Ildikó előszavai teszik ki. Végezetül jöjjön kedvencem: a három füzetben összesen négy olyan portré szerepel, mely egy adott személyt ábrázol. Egyikről Sina György báró, a másik háromról pedig Gólics Ildikó alpolgármester asszony tekint le az ercsi helytörténeti iránt érdeklődő olvasóra.
